AKTUÁLIS

Kis borvidék, nagy lehetőségek

A Móri borvidék Magyarország egyik legkisebb, történelmi borvidéke. A Vértes és a Bakony völgyében, a Móri árokban fekvő települések életében mindig is fontos szerepet játszott a szőlőművelés, a bortermelés. A borvidéken jellemzően fehérborok készülnek, a meghatározó ezerjó mellett a leányka, a tramini, a rizlingszilváni, a zöld veltelini és az ezerfürtű a leggyakoribb szőlőfajták. Az itt termett borok egyedi jellegét, különleges savait a vértesi mikroklíma és a jellemzően meszes talaj együttese adja. Amint azt ma már az országos és nemzetközi versenyek eredményei is mutatják, minden adott ahhoz, hogy hozzáértő kezekben nagy borok szülessenek ezen a kis borvidéken.

„Tíz éve jártam itt utoljára, de a most kóstolt borok messze magasabb színvonalúak, mint a korábbiak” – összegezte véleményét a nap végén dr. Kosárka József, a Magyar Sommelier Szövetség elnökségi tagja, aki azt is kiemelte, hogy véleménye szerint az ezerjó lehet az a fajta, amely egyediségével képes megmutatni a borvidék sajátos arcát. Ezért érdemes lenne elkészíteni azt a magas minőségű ezerjót, amely szép savai, extraktja, érlelési módja és egyéb paraméterei alapján mérce lehetne Mór számára.

A boros szakemberekből álló csapat a pincészetet alapító testvérpár, Geszler József és Imre kalauzolásával először dűlőtúrán ismerkedett a Vértes lábainál, az Ezerjó Borút mellett fekvő saját telepítésű ültetvényekkel, majd egy jellegzetes sváb ebéd után a pince 13 tételből álló borsorát kóstolta végig – köztük olyan kiemelkedő tételeket, mint az idei VinAgorán a legjobb chardonnay fajtabornak választott 2015-ös máMÓR Chardonnay. Boraikat a topgasztronómia is felfedezte, többek között olyan neves budapesti éttermekben is jelen vannak, mint a Fausto’s, a Laci! Konyha!, a Mák Bisztró, a Rosenstein vagy a Trattoria Pomo D’oro.

A mustra tapasztalatai alapján a szakújságírók is kiemelték az ezerjó fajtában és rokonaiban, például a zenitben rejlő lehetőségeket, hozzátéve, hogy a minőség további emelése érdekében alacsonyabb tőketerheléssel is érdemes lenne kísérletezni. Az egyre több izgalmas pincészetet, rengeteg látnivalót, kulturális élményt kínáló borvidék és a szőlőfajta népszerűségét pedig akár egy Ezerjó Fesztivál megalapítása is növelhetné.

A szőlőművelésnek, borkészítésnek négy generációra visszanyúló hagyományai vannak a sváb gyökereit nagy becsben tartó Geszler családban. Az apai dédapa, Geszler Márton bornagykereskedő volt, aki a Mór környékéről összevásárolt borokat házasítás és egy év pihentetés után lovas kocsival vitte Bécsbe, a Habsburg udvarba és Semmeringbe. Később a nagyszülők két holdon termeltek szőlőt, ez adta a megélhetésüket, majd az államosítást követően a család a Móri Állami Gazdaságban talált munkát. Az 1950-es években megindult nagyüzemi szőlőtermeléssel egy időben jelentek meg Móron más fajták is (rizlingszilváni, chardonnay, zöld veltelini) az addig egyeduralkodó ezerjó mellett. A borvidéken ma is népszerű királyleánykát, amely illatos fajtajellegével versenyelőnyt jelentett, József és Imre édesapja, Geszler József hozta be a borvidékre.




Az állami gazdaság széthullása után, az 1990-es évek elejétől Geszlerék folyamatos telepítésekkel növelték saját ültetvényeiket, és 1992-ben megalapították a családi pincészetet. Jelenleg 38 hektár korszerű ültetvényt művelnek, fő fajtáik az ezerjó, a királyleányka, a chardonnay, a zenit és a zöld veltelini.

Mórról sokaknak ma is a „Móri Ezerjó” ugrik be, nem véletlenül: bár a szőlőfajtát hazánkban több helyen termesztik, a Vértes dűlőin, a Móri borvidéken talált igazi otthonra. Az ezerjó – amely ma már a hungarikumok közé tartozik – a 19. századi filoxéravészt követő újratelepítések során lett a fő (és a második világháborút megelőzően lényegében az egyetlen) fajta a borvidéken. Mórt már az Osztrák-Magyar Monarchia idején is a fajta hazájaként ismerték, és a magas extrakt-, sav és alkoholtartalmának köszönhetően jól szállítható, hosszan eltartható bort az osztrák kereskedők előszeretettel vásárolták. Kevesen tudják, de kedvező időjárás esetén a botritiszes szőlőszemekből még aszúbor is készíthető. A móri ezerjó jellemzően zamatos, magas savtartalmú, tüzes, testes, karakteres bor. A borvidék ma is emblematikus fajtája, amit a terület 15 százalékán termesztenek.